Történet :))

1.rész!!!! 


…. Letéptem a papírt a falról és szaladtam a helyszínre. Egy hatalmas színház épület. Beléptem az ajtaján és egy jó hosszú sor végén találtam magamat. Ott ácsorogtam és vártam, hogy sorra kerüljek. Ha sikerül meggyőznöm a zsűrit, arról hogy én lennék a megfelelő ember a mostanság híres ’Álompárom’ című film főszerepére, akkor tuti, hogy beindulna a karrierem a színészet felé. Régebben játszottam apró kis színházi előadásokon, de nem nagyon jött össze nagyobb dolog.
- A következőt! – ordított az egyik zsűri.
Fellépkedtem azon a néhány lépcsőfokon, egyenesen a színpadra.
- Neved, korod, foglalkozásod és hobbid. Ezeket kérjük, mondja el. – kezdte mondani a Oliver Phelps a zsűri egyik tagja.
- A nevem Aaron Mustache. 18 éves vagyok. Még diák, nemsokára érettségizek, hobbim a színészet.
- Na, ez egész jól hangzik. – mondta Oliver ikertestvére, James.
- Megkérnénk, hogy ezt –adtak a kezembe egy papírlapot – olvasd el gyorsan, és próbáld meg eljátszani gyorsan. – mondta a rendező Victoria Soyer.
Gyorsan eljátszottam a szövegrészletet. Bele adtam apait, anyait.
- Köszönjük, egész jó volt, ha lement a színpadról adja meg adatait, és ha maga a nyerő, akkor felvesszük a kapcsolatot.
Lelépkedtem kicsit bús képpel a lépcsőn, majd egy nővel találkoztam szemben. Lediktáltam neki az adataimat majd a legközelebbi padra leültem. Arcomat a két tenyerembe temettem és gondolkoztam. Úgy fél óra telhetett el amikor valaki megérintette a vállamat. Ijedten kaptam fel a fejemet és megláttam, hogy nem más, mint a két iker áll a hátam mögött.
- Szia! Min búslakodsz? Lenne kedved eljönni velünk szórakozni? Szimpatikusnak találtunk. Jó lenne jobban megismerkedni veled . - mondták felváltva.
- ööö….hát oké, legyen, de mit csinálnánk?
- Az legyen neked, meglepi.
Felálltam és elindultam csöndben utánuk. Kiértünk az ajtón. Beszálltunk egy fekete kocsiba. A sofőr beindította a motort és elindultunk. Én elhelyezkedtem és összehúztam magamat. Nagyon szégyenlős vagyok, akár mennyire hihetetlen. Aztán azt hiszem Oliver megtörte a kínos csendet.
- Van tériszonyod Aaron?
- Hát.. Nem tudok róla.
Aztán újra az ablak felé fordultam és néztem az elhaladó fákat, házakat, növényeket, kocsikat, mindent, ami mozgott. Persze a srácok hülyéskedtek és lökdösődtek, néha én is elmosolyodtam egy-két dolgon. Aztán egyszer csak valamelyikük egy fekete kendők kötött a fejemre, hogy betakarják a szememet.
- Na! Ez így nem ér!
- Akarsz meglepit vagy nem?
Elhallgattam. Igazuk van. Aztán elhalkult a motor zúgása és halottam hogy kikötik a biztonsági övüket, sőt az enyémet is. Aztán kinyitottam az ajtót és kiszálltam a kocsiból. Kér oldalról csuklón, fogtak és elkezdtek húzni. Levették a kendőt a szememről. Egy vidámpark előtt voltunk. 








2.rész.






Megvették a jegyet, mivel nálam egy darab pénz nem volt, aztán beléptünk a kapun. A biztonsági őrök felrakták a karunkra a szalagot, ami igazol, majd elindultunk befelé.


A huszadik kör után végül leszálltunk a hullámvasútról, és leültünk egy padra. James elment mindegyikünknek egy, hot-dogért amit gyorsan be is tömtünk. Aztán mentünk is a következő játéra. A sorállás közben észrevettem egy ismerős alakot. Odarohantam hozzá, és kihúztam a tömegből.
- Szia Eliza!
- Szia, Mi járatban erre fele?
- Hát az most hosszú lenne, de had mutassalak be valakiknek. – Húztam oda a fiúkat. – Ő itt James, ő pedig Oliver. – mutattam rájuk.
- Tudom - mondta Eliza.
- Eliza! Hát te mit keresel erre. Fura hogy pont most hozott össze a sors! – mondták a srácok, felváltva majd megölelték egyszerre őt.
- Ti ismeritek? – néztem rájuk meglepett arccal.
- Igen, ő játssza a filmben a női főszerepet.
 1 perc csönd után felszólaltam.
- Akkor tölthetnénk a napot négyesben. Ha már úgy is találkoztunk.
Mindegyikük Bólogatott majd visszaálltunk a sor legvégére, ami az idő alatt sokkal hosszabb lett.
*****
Nap végén elköszöntünk egymástól és én Elizával elindultam hazafelé. Sétálgattunk az utcán, amikor megállt mellettünk egy fekete ismerős autó.
- Sziasztok! Ti mit kerestek erre felé? Hazavigyünk titeket? – kérdezte Eliza legjobb barátnője, Gabriella.
- Hát….vidámparkban voltunk, és igen jó lenne, ha elvinnétek!
Beszálltunk a kocsiba. Én a szokásos ablakon kinézős pózomat vettem fel, és kizártam magam mögött a világot. Ilyenkor van, az hogy bármit mondanak én le se tojom őket.
Bámultam az elhaladó házakat és láttam, hogy lassulnak. Felkaptam hirtelen a fejemet és láttam hogy, Eliza és a többiek kiszállnak a kocsiból. Gyorsan kikötöttem magamat és kiszálltam én is.
Eliza házától egészen hazáig sétáltam. Nem volt hosszú idő. Úgy 10 perc. Beléptem az ajtón, és fáradtan borultam le a kanapéra.
- Megérkeztem! – ordítottam, hogy anyum meghallja.
Felálltam és felrohantam a lépcsőn, be a szobámba. Ott ledobtam magamat az ágyra, és, úgy ahogy voltam elaludtam.
*****
Másnap anyám keltett fel.
- Aaron! Kelj fel! Van egy fontos bejelentenivalóm!
- Mi?- nyílt fel a szemem.
- Kelj fel! Mosakodj meg, öltözködj, aztán gyere le a nappaliba és elmondom.
Felpattantam és egyből öltözködni kezdtem. Aztán lerohantam a nappaliba. Nagyon érdekelt, hogy anyám mit akar ennyire elmondani.








3.rész.


- Egy nagyon fontos dolgot kell bejelentenem. – húzta egy kicsit az időt. – Szóval. Kaptam egy nagyon jó állást külföldön.
- Ez azt jelenti, hogy?
- Kiköltözünk New York-ba.
- NEM- ordítottam egyértelműen. – Nincs az a pénz, amiért én most kiköltöznék oda. Én itt akarok maradni Angliában.
- Jössz velem, és nincs ellenkezés.
Felszaladtam a szobámba és visszavetődtem az ágyba. Dühösen kezdtem el nyomkodni a TV távirányítóját. Kapcsolgattam oda-vissza. Aztán benyitott anyám.
- Drágám, miért nem akarsz velem jönni? Talán valami lány van a dologban? – kezdett el faggatózni.
- Nem! És hagyjál békén. – felálltam és kirohantam a szobámból. A nappaliban felkaptam egy cipőt és egy pulcsit, aztán ki a szakadó esőbe.
15 perce csak megyek és megyek. Tulajdonképpen azt sem tudom min akadtam ki ennyire. Hirtelen megálltam és a legközelebbi padra leültem. Csak bámultam az előttem csordogáló pocsolyára és gondolkodtam azon, hogy hogyan maradhatnék itthon.
- Aaron! TE mit keresel itt ilyenkor? –ordított utánam a legjobb haverom Benjamin.
- Hát az most hosszú lenne.
- Van időnk. Addig is hazakísérlek.
Elmeséltem neki percről percre az eseményeket. Mindent. A Válogatástól kezdve egészen a padon ücsörgésig mindent.
- Hát kösz hogy elkísértél. – öleltem meg.
- Igazán nincs mit, de most már mennem kell nekem is! Szia!
- Szia!
Beléptem a házba anyám egyből letámadott.
- Neked elment az eszed? Mit képzelsz, hogy csak úgy se puszi se pá elmész a semmibe, én meg itt aggódhatok érted.
- Anya! Nem vagyok már 5 éves. Tudok magamra vigyázni-, vágtam közbe. – Különben is, csak Benjaminéknál voltam. – mondtam egy kis hazugságot. DE most ezért nem halok meg.
- Na most azonnal takarodj be a szobádba, és meg ne lássalak reggelig! – Ordította le a fejemet.
Inkább engedelmeskedtem neki és szó nélkül felrohantam a szobámba. Bekapcsoltam a LapTop-ot és beléptem MSN-re.
Elkezdtem beszélgetni úgy 5 emberrel, aztán a gép fölött aludtam el.
******
Másnap reggel kicsoszogtam a konyhába és elvettem egy forró bögre teát a pultról. majd szürcsölgetni kezdtem. Kimentem a ház kertjébe a postaládához és kivettem a leveleket. Gyorsan átnézegettem az összest és megláttam egy nekem címzettet. Berohantam a lakásba, leraktam a többi levelet meg a bögrét és elkezdtem bontogatni a levelet.
A tartalomtól elállt a lélegzetem is, mivel a levél nem mást írt mint………




4.rész.




Örömömben ugrálni kezdtem. Engem választottak. Én leszek a főszereplő a filmben. Tárcsáztam Liza számát, és amint felvette beleordítottam a telefonba.
- Enyém a szerep. Én leszek a főszereplő!!! Áááá…
- Tényleg?
- Igen. Most olvastam el az üzenetet.
- Az remek.
- Na csak ezt akartam elmondani de most lerakom. Szia!
- Szia! És még egyszer gratula!
Lenyomtam a piros gombot és felrohantam a szobámba. Felvettem valami normális ruhát, és elindultam a színházba. 
Egész úton mosolyogtam, egyszerűen nem tudtam lemosni az arcomról. Elértem a színházig ahova boldogan nyitottam be.  Megláttam Jameset és Olivert. Egyből odarohantam hozzájuk.
- Köszönöm, köszönöm, köszönöm.
- Magadnak köszönd.- mosolyodott el James.
- És akkor most mi lesz?
- Hát először is. Mi beavatunk minden kis titokba a színészettel kapcsolatban. Mindenre megtanítunk. Hogy hogyan legyél komoly, hogyan sírj, hogyan vedd a levegőt, hogyan játszd a szerelmet.- mondták szokás szerint felváltva.
- Ja és James megtanít a halált eljátszani. Mivel ő már tapasztalt ebben. –mondta Oliver.
- Köszönöm, köszönöm!
- Szóval először is. Most megtanítunk, arra hogy ne izgulj. Hogy nyugodtan tudjál színpadra, illetve kamerák elé lépni. – Mondta James.
- De először is most nyomás el innen.- nevetett Oliver és megragadta a csuklómat. Kihúzott a színházból és egyenesen egy nagy épület felé mentünk. Beléptünk az ajtón, James leváltotta Olivert és befogta a szememet. Mindig ez a titkolózás.  Mondjuk nem zavart.
- Most hol vagyunk?
- Az titok. Majd meglátod.
Felvezettek valami lépcsőn. Aztán James levette a kezét a szemeről, és egy mikrofon előtt találtam magamat.
- Srácok mit akar ez jelenteni?
Egy nő odébb lökött a mikrofontól, és dumálni kezdett.
- A következő versenyző, Aaron Mustache! Hajrá Aaron!
Álltam megkukulva és láttam, hogy a fiúk jót röhögnek rajtam. Aztán elindult valami zene, és az előttem lévő vetítőnk a dalnak a szövege látszódott. Karaoke. Tudhattam volna. Be akartam bizonyítani nekik hogy nem vagyok gyáva ezért elkezdtem énekelni a srácok pedig……… 






5 rész.




Elkezdtem énekelni. Féltem hogy mit fognak hozzá szólni. A tenyerem izzadni kezdett. Aztán láttam az emberek arcán, hogy nem is annyira rossz. Egyre jobban és jobban beleéltem magamat és a végére már az sem zavart, ha egy-két hang mellé megy.
Vége lett a számnak én meg kicsit lihegve futottam le a színpadról. Egyenesen a fiúkhoz rohantam. Ők még mindig ott álltak és tapsoltak ahol az előbb is.
- Na? – böktem ki.
- Mit, na?
- Hát, milyen volt?
- Őszintén megmondom, hogy nem is volt olyan szörnyű, mint elképzeltük. - kezdtek el röhögni.
Adtam egy öklöst a vállukba aztán elindultunk ki a helységből.
A legközelebbi buszmegállóba siettem. Leültem és vártam. Csak vártam és vártam, de a busz az nem jött. Végül úgy döntöttem hogy gyalog megyek haza.
Elindultam. Fülembe dugtam a fülhallgatómat és elkezdtem keresgélni valami zenét a telefonomon. Egészen a lista aljáig tekertem, aztán elkezdtem hallgatni LMFAO- Sexy and i know it-ot.
Hazaértem és levettem a cipőmet, majd felrohantam a szobámba. Átöltöztem, bekapcsoltam a laptopomat, aztán lerohantam a konyhába.
- Anya! – ordítottam el magamat- Itthon vagy? – Nem válaszolt.
Bementem az ebédlőbe és megláttam, hogy anyukám félholtan fekszik a hideg kövön, körülötte egy nagy vértócsa. A lélegzetem is elállt és úgy éreztem, hogy mindjárt elájulok. Aztán egy kicsit észhez kaptam és elővettem a zsebemből a telefonom. Tárcsáztam a mentőket és a rendőrséget, aztán letérdeltem anyum mellé. Kerestem pulzust a kezében, de nem találtam meg. Elkezdett csurogni a könnyem és sírni kezdtem. 
Aztán beléptek a mentők. Odébb löktek, és hordágyra rakták Anyukámat. Könnyes szemekkel néztem minden egyes lépésüket. Mikor a mentőautóhoz értek felpattantam és odarohantam. Egyik mentős együtt érző arccal odajött hozzám.
- Sajnáljuk, de nem tudtuk megmenteni.
- T..t..tessék?
- Sajnáljuk, de az anyja meghalt. – Szememből újra könnyek kezdtek folydogálni. - Valószínűleg valaki megtámadta, de nem tudjuk biztosra megmondani. 
Visszarohantam a szobámba és ledőltem az ágyamba.
Egyszer csak, benyitott az egyik legjobb haverom, Lina.
Lina Kitter.
- Szia! – mondta. - Mit kerestek itt a mentősök?
Meg sem tudtam szólalni. Újra elkapott a sírás.
- Anyukám meghalt. – nyögtem ki végül, majd a fal felé fordultam.
- Hogy mi? Az hogy történhetett?
Nem válaszoltam.
Leült mellém az ágyra és kezét a vállamra rakta.
- Részvétem…..






6.rész.






Másnap mikor felkeltem, lementem a lépcsőn, remélve, hogy ezt az egészet csak álmodtam. Bementem a konyhába és elordítottam magamat.
- Anya mit lehet reggelizni?
Nem jött válasz. Sajnos nem álmodtam. Megtörtént. Újra könnyek gyűltek a szemembe. Kivettem a hűtőből egy narancslevet aztán visszarohantam a szobámba. Leültem az ablak elé, és gondolkozni kezdtem.
.. Mi lesz most velem? Egyke maradtam. Apám kiskoromban meghalt. Anyámat is elveszítettem. Nincs egy testvérem sem. És a nagyszüleimet nem is ismerem. Anyukám volt ez egyetlen, aki volt és számított.
- Szia! Halottam mi történt. Bocsi hogy eddig nem jöttem, de csak most értem rá. – rontott be Liza.
- Szia!- néztem rá könnyes szemekkel.
- Nagyon kivagy?
- Szerinted? – emeltem fel a hangsúlyt-. Apám kiskoromban meghalt. Anyámat is elveszítettem. Nincs egy testvérem sem. És a nagyszüleimet nem is ismerem. Anyukám volt ez egyetlen, aki volt és számított. - mondtam és elakadt a hangom.
- Jól van, na. Nem kell ennyire feldühödni. Csak megkérdeztem.
- Bocsi. Csak tudod, ki vagyok borulva. Nem megyünk el valahova sétálni? Jól esne egy kis friss levegő.
- Rendben, öltözz, mosakodj és gyere le. Ott várlak. – mondta és kisétált a szobából.
Odaálltam a szekrény elé, és elkezdtem turkálni. Végül egy fekete csőfarmerra és egy kék Adidas pólóra esett a választásom. Bevittem a fürdőszobába és magamra zártam az ajtót. Leültem a földre, és elkezdtem gondolkozni. Egy olyan 5 perc után észhez kaptam, és felálltam. Odaálltam a tükör elé, és megmostam az arcomat. Aztán felkaptam a ruhámat gyorsan, és kimentem a fürdőből. Lementem Liza-hoz aki idő alatt rátalált a TV-re.
- Mehetünk? – kérdeztem.
- Persze.
Felvettem a cipőmet, és kiléptem az ajtón. Megcsapott a szél, a friss levegő. Elindultunk a park felé. Lépkedtünk egymás mellett és figyeltük egymás lépteit. Kezdtem egy kicsit jobban érezni magamat.
- Beülünk oda a kávézóba? – kérdeztem tőle.
- Oké menjünk.
Bementünk a kávézóba és az egyik legeldugottabb asztalhoz leültünk.
- Hozhatok valamit? –kérdezte a pincér.
- Igen, kérnék két tejeskávét, és kettő, puncsos sütit. – mondtam.
Felírta amit mondtam, aztán eltávozott.
- Na és mi újság a filmmel? Hogy álltok? – kérdezte Lisa
- Nos igen. El akartam mondani.
- Micsodát?
- Hogy úgy döntöttem, abbahagyom ezt. Nem vállalom a filmet
-TESSÉK??!!






7.rész.




- Jól hallottad. - mondtam majd felálltam az asztal mellől és elindultam haza. Vagyis futottam. A házunk, vagyis most már a házam előtt lelassítottam és láttam hogy a kapunál 2 egyenruhás ember áll.
- Maga Aaron Mustache?
- Igen én vagyok.
- Az anyja magára hagyott valamit, amit szeretnénk odaadni.
- Rendben, jöjjenek be.
Kinyitottam az ajtót és beengedtem őket. Udvariasan levették a cipőjüket, majd leültek a kanapéra.
- Kérnek valamit? Inni, enni?
- Nem köszönjük. Sietünk.
Leültem velük szemben.
- Szóval. Az anyja írt egy levelet, amit odaadott nekünk, hogy adjuk át. Azt mondta, hogy nagyon fontos, és mindenképpen olvasd el!
- Rendben. Még valami?
- Nincsen és mennénk is tovább.
S azzal fel is álltak, és elindultak az ajtóhoz.
- Viszlát és köszönöm. – mondtam elköszönésképpen, majd becsaptam az ajtót.
Felrohantam a szobámba, és kibontottam a borítékot, amiben a levél volt. Ledőltem vele az ágyra, és olvasni kezdtem.


,, Aaron!


Tudom most rettentően ki vagy borulva, hidd el tudom milyen érzés az ilyen. Csak el szerettem volna mondani, hogy előre tudtam mi fog aznap történni. Egy bizonyos ok miatt megfenyegettek, és kényszeríttetek, hogy adjalak át, vagy különben megölnek. Én a halált választottam. Remélem boldogulni, fogsz!


Ui: Ha pénz kell, a szobámban, az éjjeli szekrényemben megtalálod. Ha bármi másra szükséged van, akkor keresd fel Jamest és Olivert. „


Elolvastam, majd könnyek csurogtak végig arcomon, és mindent megbántam, amit mondtam Lizának. Feltápászkodtam és átrohantam a szomszédba hozzájuk. Bekopogtam és vártam hogy ajtót nyissanak.
- Szia. Beszélhetnék Lizával? – kérdeztem Gabriellától.
- Persze gyere be. Fenn van a szobájában az emeleten.
- Köszi. – mondtam és felrohantam a lépcsőn.
Benyitottam a szobájába.
- Szia! Bocsánat miden szóért. Nem fogom abbahagyni, sőt, mindent megteszek annak érdekében, hogy jobb legyek. – mondtam, majd odaültem mellé az ágyra.
- Jó hogy észhez tértél. – mondta majd megölelt.
Aztán csöndben maradtam, vártam hogy mondjon valamit, de semmi. Csak bámultuk egymást. Egymás szemeit. Aztán egyik pillanatban közeledni kezdtem felé, és ő is felém. Aztán ajkunk összeért. Majd ő hátradőlt, én pedig rá. Így folytattuk tovább, amikor benyitott a szobába Gabriella.
- Liza jött egy leve…led..Vagyis inkább nem zavarok. – mondta és kilépett az ajtón.
Liza felpattant és utána futott.
- Ne várj, Gabriella!! –ordított……. 






8.rész első fele.




Ültem az ágyon, egyedül, és gondolkoztam az előbb történteken. Minden egyes pillanatra. DE egy pislogást sem bántam meg. Aztán belépett Liza. Bezárta az ajtót és leült mellém.
- Figyelj. Ha akarod, akkor az előbb történteket, elfelejthetjük.
- Nem, nem akarom, sőt. Szeretném, hogyha ezt nem titkolnánk el.
- Biztos?
- Ien teljesen. Ha csak, te ez ellen vagy, mert akkor felőlem……kezdtem el hadoválni, majd elcsöndesített, megcsókolt. Visszatértünk az előző pózba. Aztán kezdett volna elfajulni a dolog, amikor csörögni kezdett a telefonom. Ránéztem a képernyőre, Oliver.
- Bocsi de ezt fel kell vennem, nagyon fontos. – mondtam neki.
- Oké, semmi baj.
Felálltam és a szoba másikfelébe sétáltam.
- Szia. –szóltam bele.
- Szia. Figyelj. Megkaptad a levelet? Amit anyud írt?
- Szia igen.
- Azzal kapcsolatban szeretnénk mondani valamit.  Légy szíves gyere a színházba, hogy tudjunk beszélni. Fontos lenne. – mondta, majd lerakta.
- Figyelj, most mennem kell. Fontos találkozóm van. Majd még megbeszéljük a dolgokat, szia. – mondtam, majd adtam egy puszit a szájára, és elindultam le a lépcsőn.
- Szia Gabi. – ordítottam, majd felvettem a cipőmet, és kiléptem az ajtón.
Elindultam a színház felé. Egy olyan 15 perc volt oda az út. Addig átgondoltam a történteket. Még mindig nem éreztem úgy, hogy megbántam volna.
- Na végre hogy itt vagy, már azt hittem sosem érsz ide. – fogadott James.
- Bocsi, csak dolgom volt.
- Jól van mindegy, csak egyre. – mondta és elindult be a színfalak mögé.
Ott volt valami szoba. Benyitott és kezével mutatott hogy menjek be.
Bementem és leültem az első székre.
- Szóval, mi volt ilyen fontos? – kezdtem el faggatózni.
- El kel mondjam hogy……








8.rész. második fele.




El kell, mondjam hogy….Ez a dolog ami történt….ez ahogy a levélben is olvashattad….nem véletlenül történt. Anyukádnak választania kellett. És a halált választotta, de meghagyta nekünk, hogy adjuk át, hogy ki volt az elkövető. – mondta majd lenézett.
- És ki volt? Ne húzd az agyamat, mondd már. – kezdtem el ordítani.
- Hát… tudod ki az a Chaz Moriarty?
- Ő? Ő nem tehette. Ő nem ilyen. Ismerem őt kiskorom óta, mindig jóban voltunk, nem tehetett ilyet. – kezdtem el magyarázni
- Egy szóval sem mondtam hogy ő volt.
- Akkor?
Kezdett már idegesíteni, hogy titkolózik. Nem igaz hogy nem tud egy nevet kinyögni.
- Hát.. Anyukád azt mondta, hogy pontosan nem tudja megmondani ki volt az, de valószínűleg Chaz-zel kapcsolatos a dolog. –mondta majd felállt és behívta Olivert.
Csak bámultam magam elé. Nem tudtam elhinni, hogy Chaz keze is benne van a dologban. Egyik pillanatban aztán felálltam és dühtől lángoló szemekkel elindultam az ajtó felé. Majdnem kitéptem a helyéről, amikor lehúztam a kilincset és kifutottam rajta.  Egyenesen Chazék felé vettem az irányt.
- Aaron ne! – kiáltott utánam Oliver.
- Miért ne? Megérdemelné a kis görény. Majd ha mondasz egy normális okot, ami azt bizonyítja, hogy ártalmatlan, majd akkor leállok, addig nem. Nos, várom a válaszodat. – kezdtem el ordítva az utca kellős közepén.
- Anyukád mondta, hogy, majd ha megtudod, akkor bosszút akarsz állni, de megkért hogy állítsunk le. Tudja, hogyha ezt megteszed, akkor te leszel a második célpont. Ha ez sem nyugtat le, akkor én nem tudok mit csinálni, magadra vagy hagyva, azt csinálod, amit akarsz, csak aztán meg ne bánd. – mondta James
Dühös voltam, és nem tudtam koncentrálni, ezért végül úgy döntöttem, hogy nem hallgatok rájuk, elfutottam előlük. Már majdnem a ház előtt jártam amikor is……






8.rész.


Összetalálkoztam Gabriellával.
- Hova ez a nagy sietség? – kérdezte
- Dolgom van. – mondtam flegmán és továbbmentem.
Gabi ég utánam ordított, de nem értettem mit, aztán végül sikerült elérnek Chaz-ék házához. Be akartam kopogni, de nem ment. Valahogy éreztem legbelül, hogy én nem vagyok ilyen. Aztán végül az ajtóhoz ért a kezem. Anyukája nyitott ajtót.
- Szia Aaron. Mi szél hozott erre?
- Csókolom. Chazt keresem.
- Gyere be. A szobájában van.
- Rendben köszönöm.
Elindultam a folyosón, és elértem az ajtajához. Bekopogtam majd benyitottam.
- Szia. – mondtam kedvesen.
- Szia. Mit keresel te itt?
- Nem jöhetek látogatóba egy rég nem látott jó haveromhoz? – mondtam, és közben igyekeztem visszafogni magamat.
- DE miért is ne. Csak meglepett.
Síri csönd következett. Elgondolkoztam, azon hogy most mit fogok csinálni. Hogy egyből támadjam le, vagy majd szépen lassan kibontakozik. Láttam az arcán, hogy feszült, sejtettem is hogy miért, ezért úgy döntöttem, hogy majd ő elmondja, és akkor megkapja a fejmosást.
- Amúgy részvétem anyukád miatt. – mondta.
Lehajtottam a fejemet, és elmerengtem. Nem válaszoltam semmivel. Ökölbe szorítottam a kezemet.
- Mi történt vele pontosan?
- Hát… pontosan nem tudok semmit, csak annyit hogy valaki… – halkult el a hangom – megölte őt. – kezdett el könnyezni újra a szemem.
- Juj. Hát sajnálom. Tényleg.
Itt telt be a pohár. Hogy tud a szemembe hazudni.
- Áh… Tudom jól, hogy te nem sajnálod, hisz miért is sajnálnád?
- Miről beszélsz Aaron?
- Hogy miről beszélek? Arról beszélek, hogy tudok mindent. Tudom hogy a te kezed is benne volt. Tudom, hogy mit tettél. Anyukám, a te szerencsédre hagyott egy levelet, amiben mindent leírt.
- Aaron. Ez nem igaz. Én nem csináltam semmit.
- És azt várod, hogy ezt elhiggyem? A kezed akkor is mocskos, szóval ne tagadd. – mentem közel hozzá.
- Pedig nem hazudok. – mondta.
- Ismerd be. Addig nem megyek egy lépést sem innen!
- Jól van. Beismerem. – amint kimondta, rávetemedtem, és adtam neki ököllel egy nagy pofont.
- Hogy lehetsz ekkora egy kétszínű, álszent szemét?  Hogy tehetted ezt? Tudod jól hogy milyen családi helyzetben voltunk. És most már csak vagyok. – kezdtem el vele ordítani. Megpróbált elcsitítani, de nem ment neki. Belőlem csak jöttek a szavak. Aztán lekevert nekem egy pofont.
- Egy azért mert nem maradtál csöndben, kettő meg most visszaadtam az előzőt.
Nem bírtam magammal vissza kellett adnom. Aztán verekedésbe fogtunk. Erőseket ütött ő is én is. Az egész azzal szakadt, meg hogy belépett Chaz anyukája. Szétválasztott minket.
- Itt meg mi folyik ? 








9.rész.




Egy ideig csak álltunk és farkasszemet néztünk egymással. Aztán dühösen kiszaladtam a házból. Vérző orral, felszakadt szájjal és kócos hajjal rohantam ez egyik eldugott utcába. Mindig oda menekülök, ha el akarok zárkózni a világtól, és nem szeretnék otthon lenni. Remegő lábbal léptem be abba a szűk kis sikátorba, majd leültem az út legvégén.  Könnyek csordultak végig az arcomon. Pólóm ujjával letöröltem, és megpróbáltam gondolkodni, az előbb történteken.
Besötétedett. Ránéztem a telefonomra. 21: 04. Még sosem voltam itt ennyi ideig.  Kis kedvem sem volt haza menni.
Ott ücsörögtem továbbra is, amikor egy kigyúrt pasas odajött hozzám.
- Mit keresel te itt, csak úgy, egyedül?
- Hát én éppen indulni akartam – ugrottam fel a földről és a zsebembe csúsztattam a telefonom.
- Nem mész te sehová. – tette a vállamra a kezét.
Nyeltem egy nagyot és megpróbáltam elfutni mellette. Több-kevesebb sikerrel.
Megragadta a kezemet, és visszarántott, majd egy hatalmasat vágott a gyomromba. Úgy éreztem, hogy ott helyben megpusztulok .A hasamhoz nyúltam, és összekuporodtam a földön.
- Mit akarsz tőlem? Miért tetted ezt? – próbáltam mondani valamit.
- Oh, hát tudod te azt jól. – mondta majd a bakancsával egy hatalmasat rúgott az oldalamba. Fejemet a földre döntöttem, és próbáltam levegőt venni. Nem sikerült. Oxigén hiányában minden elsötétedett.
Később, felnyíltak a szemeim, de még mindig nem volt életerőm. A telefonom csörögni kezdett. Liza. Megnyomtam a zöld gombot, és beleszóltam az utolsó erőmmel.
- Se… Se... Segíts! –aztán újra sötét lett minden.
******
Később magamhoz tértem. Körülöttem még mindig az a fekete környezet volt, mint eddig. A különbség az volt, hogy hallottam mindent magam körül. Hallottam a csipogást, amit a gépek adtak ki magukból, halottam hogy a nővérkék ki bejárkálnak a szobából, és éreztem, hogy néha kicserélték az infúziót. És hallottam, amikor az orvos beengedett valakit. Hangját felismertem. Akár ezer közül is. Liza.  Halottam, hogy odahúzta az ágyhoz a széket, majd leült rá. Halottam hogy beszélt hozzám.
- Aaron. Térj magadhoz. Szükségem van még rád. Nem hagyhatsz itt minket. – mondta remegő hanggal, majd könnyes szemekkel megölelt.
Minden maradék erőmet bevetettem, és kezeimet felemeltem, hogy visszaöleljek.
- Mit képzelsz te rólam? Hogy itt hagynálak titeket? – mondtam majd komiszan, elmosolyogtam.
- Hát a történtek után. – mondta majd újra megölelt. Jó erősen magához húzott.
A fájdalomtól felnyögtem.
- Jaj, bocsánat. Nem volt szándékos.
- Ugyan már. Nem halok bele ennyibe. – mondtam majd komoly tekintettel, folytattam. – De elmondod részletesen, hogy mi történt? – mert az utolsó emlékem, hogy veled beszélek telefonon. – mondtam, majd egy kicsit megigazítottam magam alatt a párnát, és hallgattam Liza beszámolóját…. 






10.rész.


- Hát ugye felhívtalak telefonon, és mondtad, hogy baj van. Átmentem hozzátok, kopogtam, de persze senki nem nyitott ajtót. Aztán elrohantam a te kis titkos búvóhelyedre. Gondoltam hogy ott leszel. Szóval, elmentem oda, és láttam, hogy a földön fekszel. Egyből tárcsáztam a mentőket. Amíg kijöttek, próbáltalak felkelteni, de meg se moccantál. Aztán megérkeztem a mentősök, én pedig beültem veletek a mentőautóba. – mesélt.
- És utána?
- Utána megérkeztünk ide, téged pedig bevittek a műtőbe. 2 óra múlva kihoztak és bevittek az egyik kórterembe. Én pedig leültem beszélgetni az orvossal. Elmondta hogy eltört két bordád, és több helyen is súlyos sérülést szereztél. – mondta, aztán lehajtotta a fejét.
Felnéztem a plafonra, majd vissza Lizára.
Abban a pillanatban belépett egy nővér, és kiküldte őt.
- Elnézést! – kiáltottam utána. – megnézné hogy van-e még kint látogatóm?
- Persze! – mondta majd kilépett ez ajtón.
1 perccel később visszajött.
- Egy Lina nevű lány ül még kint. Behívjam?
- Legyen szíves.
Kiment újra, majd Lina vette át a helyét.
- Szia. - köszönt
- Szia. – mosolyogtam rá.
- Látom jobban vagy. – mosolygott ő is, és leült mellém az ágyra.
- Hát igen, jobban, mint amikor megszülettem.
- Liza elmondta mi történt?
- Igen.
Aztán a kínos csönd következett.
- Miért is hívtál be? – törte meg a csendet.
- Csak szerettem volna veled beszélni, rég dumáltunk már. – mondtam majd elnevettem magamat.
Beszélgettünk egy ideig, aztán újra bejött egy nővér.
- Most már ideje lenne mennie, lejárt a látogatási idő, és a betegnek pihennie kell. – mondta flegmán.
- Rendben. Akkor, szia. – mondta Lina, aztán hátat fordított és kiment.
Kinéztem az ablakon, besötétedett. Elővettem a telefonomat, megnéztem mennyi az idő. 20:58.
Visszahajtottam a fejemet a párnámra, és vártam hogy eljöjjön a holnapi nagy ugyanis…..






11.rész.




Ugyanis…
Holnap lesz az a nap, amikor hazamehetek, és végre élhetem az életemet problémák és ellenségek nélkül. És persze a film. A filmforgatás is elkezdődik. Már alig várom….
****
Másnap reggel 10 óra körül felébredtem, és egyből felpattantam az ágyból. Átöltöztem, kimentem a mosdóba, és megmostam az arcomat. Izgatottan visszamentem a szobába, aztán összepakoltam, és vártam hogy bejöjjön egy nővér a kórterembe.
- Bejöhetek? – kopogtatott valaki az ajtón.
- Persze- ordítottam ki boldogan.
Egy fehér ruhás férfi lépett be. Levette a Kórlapot az ágyam végéről, és tanulmányozni kezdte.
- Mikor akar haza menni?
- Minél előbb.
Az ajtó felé mutatott, jelezve, hogy induljak el. Felkaptam a hátamra a táskámat, és kisétáltam. Kiléptem a korház ajtaján és a szél, egyből megcsapta az arcomat. Keresztbe kasul lépkedtem az utcán, és szívtam magamba a friss levegőt. Előkotortam a fülhallgatót, és a telefonomat a zsebemből, aztán elkezdtem hallgatni az első számot, ami a zene listán volt. Adam Lambert. Egyik pörgős száma volt, ezért gyorsabbra vettem a sétát, próbáltam zenére lépkedni, mozogni. Elértem a házunkig, előkaptam a kulcsomat, és a mosoly lehervadt az arcomról.. Eszembe jutott, hogy katasztrófák ezrei következtek be ebben a házban.
Beléptem az ajtón, és ledobtam a cuccaimat a kanapéra. Bementem a konyhába és kivettem a hűtőből egy gyümölcslevet. Előkotortam a telefonomat a zsebemből, és felhívtam Olivert.
- Szia – szólt bele a telefonba.
- Szia – válaszoltam. – mi újság veletek?
- Semmi új. Te nem korházban vagy?
- Nem. Ma engedtek ki. És azt akartam kérdezni, hogy nincs-e kedvetek találkozni?
- Persze. – mondta és lecsapta a telefont.
Megvontam a vállamat, és felsétáltam a szobámba. Kipakoltam a táskákból, aztán leültem egy kicsit a laptop elé. Beléptem a facebookomba, és beraktam jó hangosan egy zenét youtubeon.
10 perc múlva csöngettek. Leszaladtam, és kinyitottam az ajtót. James és Oliver álltak kint egy kocsi mellett. Lekaptam a kulcsot az ajtó melletti fogasról, és odamentem hozzájuk.
- Sziasztok.
- Hello – mondták egyszerre.
Sosem értettem, hogy az ikrek miért járnak mindig ugyanolyan ruhákban, és miért beszélnek egyszerre, de így egy olyan varázslatos és egyben vicces helyzetet teremtett, és ez így volt jó. Valahogy mindig.
- Merre mennyünk? – törte meg a csendet James.
- Nem tudom, de reméltem hogy a forgatással kapcsolatban, majd mondotok valami érdekeset. Például, hogy mikor kezdődik. – mondtam.
- Nemsoká. – monda majd kinyitotta a kocsi ajtaját.




12.rész.




Beszálltunk a kocsiba, és elhelyezkedtünk. 
- Aaron. A rendező már alig várja hogy elkezdődjön a munkája, és azt mondta, hogy amint kikerültél a kórházból, ő belekezd a filmbe. Tehát a napokban keresni fog majd téged. 
- Ez komly? - kezdtem el örvendeni.
- Igen, és nézd. - adott a kezembe egy könyvet. - Itt a forgatókönyv. 
Kikaptam a kezéből, és belelapozgattam. 
- Mennyi időm van? - néztem rájuk. 
- Egy heted. Addig is be kell járnod a forgatás előkészítésére. Fontos, hogy, majd megismerd a többi szereplőt is. Még azokat is akik csak a háttérben lesznek. - mondta Oliver. 
- Rendben van. Akkor hazavinnétek? Tudom, hogy ez bunkó kérés, mert még cska smot ültünk be a kocsiba, de szeretném minnél előbb elolvasni a könyvet. - lobogtattam a kezemben.
- Oké. - mondta James, és intett a sóförnek, aki egyből visszafordult. 
A házunk előtt kiraktak, én pedig elköszönés után, egyből felszaladtam a szobámba, és olvasni kezdtem....
*****
A film nagyából arról szól, hogy van egy srác, akit  Louis Wendelnek hívnak. Egyedül él egy nagy házban, gazdagon. A szülei sok pénzt hagytak rá. És egyszer rádöbben, hogy nem jó egyedül énli, és szeretne csajozni egy kicsit. Elmegy egy buliba, ahol megismerkedik egy gyönyörű lánnyal, Dorothy Lowinnal. Jól kijönnek, aztán másnap reggel mikor Louis felhívja Dorothyt akkor a lány semmire nem emlékszik a tegnap estéről. Louis egy találkozót kér tőle, ő pedig belemegy. Mindketten nagy készülődésbe fognak, aztán a megbeszélt helyen talákoztak. Louis udvarolni kezdett. A randi végét egy csók zárta le. 
Aztán naponta randizgattak, és egy idp után elértek arra a szintre, hogy készen álltak testi kapcsolatra.....
Egyik nap, egy randin, amikor egy éttermeben voltak, megjelent Louis ex barátnője, és bekavart a dolgokba. A napot egy veszekedés zárta. 
Louis összejött újra az ex barátnőjével, majd hiányolni kezdte Dorothyt. Elhatározta hogy mindent meg tesz csak, hogy újra a karjai közt tarthassa. 
Végül sikerült neki visszaszerezni a szerelmét, és egy esküvővel végződött a boldog pár története....
******
3 óra alatt elolvastam a forgató könyvet, és egyszerűen nem tudtam elképzelni, hogy én fogom a főszerepet játszani ebben a filmben. Egyszerűen imádtam. 
Kifújtam magamat, aztán hátradőltem, és elaludtam.....